Egy átlagosnak induló este. A megszokott zaj és a cigifüst, parfümök, alkohol illatainak keveredése, amely egy romkocsmához tökéletesen illik. Megszoktam már, szeretem. Mégis történik valami. Egy románc kialakulóban…

   A nő belép az ajtón, melynek nyikorgása annyira fülbemászó az avatott fülnek. Az a tipikus, filmbe illő jelenet, amikor a bögyös maca belibben a bár bejáratán, s a zene elhalkul. Az urak két pillanat alatt feltérképezik az új vendég testét, nem törődve azzal, hogy azt amúgy ruha borítja. Röntgenszem… A harmadik szempillantás után már saját magukon képzelik el őt, ahogy végigsimítja a nyakkendőjükkel borostás arcukat, majd keze finom mozdulataival egyre lejjebb siklik… nyelnek egy nagyot.

  A hölgyek körülöttük, a féltékenységet bénán leplezvén, rajta hagyják a tekintetüket az idomain, majd összesúgnak egymás között. Akinek nincs párja, az magában forr. Senki nem szól hozzá, csak követik a tekintetükkel, minden lépését, amely a pulthoz vezet. Azon gondolkodnak, hogy mi a jóistennek kellett ennek a ribancnak bedobnia ide magát, már megint ugrott az esti jó pasijuk.

  Pedig semmi különös nincs a megjelenésében. Átlagos frizura, szőke tincsek a barna, vállig érő hajzuhatagban, tengeri hullámokként kiengedve. Térd alatt érő, feltűnést nélkülöző bézs színű ruha, melynek combig érő felvágása adja a sava-borsát. Fekete magas sarkú szandál, mely kiemeli amúgy finoman ívelő vádliját. Dekoltázsa pont annyit láttat, amely beindítja a férfiak fantáziáját.  Ebben segít még a ruha kivágott hátú szabása, finoman elegáns, szolidan hívogató. A cipőhöz illő válltáska, apró társként libeg az oldalán. Nincs miniszoknya, vagy olcsó top, sem húszcentis cipősarok. A megjelenése mégis olyan erővel üt, hogy nem tudsz nem oda tekinteni. Szolid, mégis megkapó. Tartása van, mely belülről fakad, a színtiszta női lényéből.

 - Egy pohár rosét, legyen szíves! – hangja nem feltűnő, amolyan finoman rezgő.

 - Sasha Lichine. Megfelel? – szól a gyors reakció.

 - Tökéletes, köszönöm! – hm… ismeri a jó borokat.

Megfogja a pohár nyakát, s az ajkaihoz emeli, olyan játszi könnyedséggel, amely mozdulatban a báj, a kéj és a határozottság lehetetlen módon összegabalyodnak egymással. Jobb kezén karikagyűrű… nem a megfelelő helyen. A középső ujját díszíti, leheletnyi esélyt sem hagyva a gondolatnak „ő már foglalt”.

  A sarokban vihorászó női társaság, akik pasi-halászatra érkeztek egy órája, elhallgatnak, és kicsit sem feltűnően ráragasztják tekintetüket a bézsruhásra konkurenciára. Egy pillanat múlva már ismét zajonganak, olyan butácskán, amellyel csak azt az „olcsó csajok” benyomást érik el a férfiakban, amellyel magabiztosan felszedhetővé válnak a vadászok szemében. 

  Ez a nő más. Látszik, hogy nem egy éjszaka miatt érkezett. Nem flörtölni akar, hanem társaságra vágyik. Igazi, beszélgetős, valódi társaságra. Beszélgetésre, lelki kielégülésre, s ha a testi is megtörténik, az csak extrázza az éjszakát.

  Kis idő múltán egy férfi kezd közeledni felé. Társai irigykedve és kíváncsian figyelik, vajon sikerül-e a becserkészés. Borosta, sötétbarna haj, talán kék szem, ez nem látszik igazán az elszürkült fényekben. Halványszürke ing, lazán feltűrve könyékig, így kilátszanak a szexi szőrszálak a karján, amelyen kidomborodnak a férfias jelképnek számító vastag vérerek. Sötétkék mellény, izmos vállak. Koptatott farmernadrág, melyben istenien kirajzolódik formás feneke. Igen, a szem, a kéz és a fenék már olyan összhangot teremtenek a női szemnek, amely épp elég egy első megállapításhoz: jó pasi.

Helyet foglal a nő balján, s kér egy italt.

 - Egy kávét kérnék. Duplát. – jelzi, a bárba egyáltalán nem illő, igényét.

 - Tejjel, cukorral? – hangzik a válasz, két pohártörölgetés közben.

 - Üresen, köszönöm. – reagál.

  A nő a hang irányába fordítja tekintetét, mely csupán a férfi kezére irányul. Karórája elegáns, matt fémszíjjal, fekete hátlappal. Szorosan fogja körül a férfi csuklóját, mely erőteljes kézfejében végződik. Körmei tiszták, sötét bőre kiemeli a tisztaságot.

 - Ilyen későn koffein? – érdeklődik a nő, miközben egy félszeg mosolyt kanyarít ajka sarkában.

 - Már nem hat, csak az íze kedvéért fogyasztom. Látom, kegyed az időhöz megfelelő italt választotta. Egészségére! – szól az úriember válasza.

 - Köszönöm, én is szeretem az ízét.  – az ember túlgondolhatja ezt a női választ, mégsem teszi.

  Ránéz a férfi arcára, s szája csücskében finom mosollyal nyugtázza, jó kezdet. A kék szemek - igen, most már biztosan tengerkék - a megnyugtató, kicsit sem tolakodó tekintet alapján bizalmat szavaz beszélgetőpartnerének, Az említett szexi férfi-féle arcszőrzet, erős állkapocs, szépen ívelt száj, s a kidomborodó ádámcsutka harmonikus összképet nyújtanak.

  Elkezdenek beszélgetni, hogy miről, az rejtély, a szokásos zajszint elrejti szavaikat az avatatlan fülek elől. Csak a nő arcának pironkodásán és gesztusainak közvetlenségén látni, hogy rátalált a partnerére, akivel ma este jól fogja érezni magát. Ha a fene fenét eszik, akkor is. A férfi kikér még egy kört, a hölgynek ugyanazt, ő viszont másodszorra már whiskey-t kortyolgat, meglepően alkoholt... egy bárban. Egy óra múlva már egymás felé fordítva testüket, a feszültség szikrája nélkül, olykor mosolyogva, néha komoly tekintettel egymásra nézve társalognak, mintha a körülöttük lévő világ megszűnt volna, s csak ők ketten léteznének, szavaik és nevetésük ölelésében.

  Tizenegy felé már nem látom őket. Remélem, együtt távoztak, s a kellemes estét sok feledhetetlen óra, nap, hét, hónap követi majd, amelyben társuk lesz a boldogság.

  Csak úgy, mint jó néhány összeillő párnak, akik kapcsolatának serdülését néma tanúként van szerencsém megfigyelni nap, mint nap. No, igen. Bárpultosként izgalmas is tud lenni az este, megannyi emberi történetét összeborítva egy éjszakában. Bizalmi munka, érdekes, izgalmas, hangtalanul és ismeretlenül megbújni a háttérben, mint egy operatőr. Aki az éjszaka pillanatait filmezi.

-Rézy -