- RézLélek

 Te mit tennél, ha így éreznéd?  Hogy nem Te vagy az életében, akit szeretne? Úgy igazán. Akivel a jövőjét elképzelte. Gyerek, ház, kocsi, nyaraló. Aki már az elején megmondja neked, hogy ennyi, ne tovább, csak szexeljünk, bújjunk, öleljünk, aztán kalap-kabát.

 Így hirtelen tisztességesnek is tűnik, hisz ő elregélte az elvárásait. Te igent mondtál. Szerződést kötöttetek. Hol a gond? Megmondom. Belemennél. … és ott a gond.

Egyik verzió a fejedben:

„Persze, tudom kezelni, kell egy kis szórakozás nekem is! Majd, ha úgy érzem, kezdek beleszeretni, akkor dobom őt.” Hah, ilyen egyszerű volna?

Másik variáció:

Mi, nők reménykedünk, a végletekig. Úgy érezzük, majd mi megmutatjuk, hogy a vetélytársnak nem sikerült, de nekünk fog. Megváltoztatjuk.

 Vannak kételyeim az ilyen céllal, egy felnőtt embert ne akarjunk megváltoztatni, maximum engedni őt idomulni! … és máris magammal vitázom…

 Visszavéve a fonalat: belém fog esni, és onnantól kezdve elfelejtheti az elvárásait. Előfordulhat. Például amikor érkezik a szőke fickó a hófehér paripáján. Plusz-mínusz 10 százalék.

 Csakhogy a férfiak ennél egyszerűbbek. Ha azt mondják, NEM, az nemet jelent, Ha csak szexet akarnak, akkor nem fognak hosszú távon romantikázni, csak addig, amíg megkapják, amiben megállapodtak. A tisztelet a kivételeknek itt is jár persze, hisz a „Minden pasi egyforma” frázis évezredek óta nem állja meg a helyét. Most mégis arról a tömött kisebbségről van szó, aki adott helyzetben ezt a rövid utat választja, és biztos benne, hogy nem ragadja magával a szerelem.

Mi pedig hiszünk a női meggyőző erőnkben, amely – valljuk be – azért létezik. Mégsem alkalmazható minden esetben.

 Az elején elkezded élvezni, hogy nő vagy. Hogy mellette az lehetsz, nagy betűvel, mert imád, rajong, odavan, becéz, szenvedélyes, édes, cuki – na jó, ez nem a kedvenc szavuk. Majd szép lassan odaragasztja a lelked, mint szembeszél a pillangót a szélvédőhöz. Ha akarnál, sem tudnál már szabadulni, akkora a nyomás a szárnyaidon.

 Esténként felidézed azt a bizonyos éjszakát. Előtted van minden egyes pillanat. Az illata. Ahogy a borostája megcirógatja a nyakad. Ahogy feláll… nem, még csak a karján a szőrről beszélek, azokról a szexi szőrszálakról, amikor a fülébe búgod „Akarlak”. Ahogy keze a melledre siklik, amelyet olyan finoman masszíroz, hogy belebizsereg még a füled cimpája is. Ahogy közelebb húz az ölében, annyira, hogy ha nem lenne rajtad a farmer, már rég mínuszos méretekről beszélnénk.

 Majd ahogy észre sem veszed, hogy már csak a csini melltartód és a csipke alsód tartja össze tested remegő alkatrészeit. Végigsiklik a keze a combodon, feljebb és feljebb, ott, ahol már nem tudod, hol van a menny és a pokol határa. Csak folysz az árral, az pedig hullámzik benned. Eggyé olvadtok, akár a folyékony pite tésztája a zamatos meggyszemmel a kemencében. Megsemmisültök, és újjászülettek. S végül egy édes sóhaj, egy kéjes felhördülés… majd még egy. És ráborul a válladra. Vágytól izzadtan, édes fáradtsággal, lelkileg és testileg kielégülten.

Ennyi volt.

Rágyújt egy cigire, majd lassan szívja el, a füst minden cseppjét mélyen magába rejtve, hogy azok elérjék sejtjenek burkát.

 Tudod, hogy újra fog hívni, mert te ellenállhatatlan vagy, téged nem lehet elfelejteni. Érted meg fog változni. Hisz azt mondta, oda van érted. „De, csak azért is!” Minden nap ránézel a telefonodra. Minden órában lesed a képernyőt. Minden percben hallgatod, mikor csendül fel a várva várt „Over the Horizon” csengőhang, amit az ő nevéhez állítottál be. Meglepő lesz, amit most mondok: hát nem csörög. Nem csippan, nem rezeg.

 Te pedig nem hívod, mert hát csak van benned büszkeség, na! „Még azt hinné, hogy belezúgtam!” És tényleg. A felismerés arcul csap, annyira, hogy percekig nem térsz magadhoz. Megbeszéled szerelmes éneddel, hogy ezt most felejtse el, mert pont semmi értelme. Csak nem fogsz egy pasi miatt a falnak menni!

 Eltelik egy hónap, majd még kettő, mialatt helyükre tetted magadban a történteket. Csak álmaidban jelennek meg a filmkockák, melyekből izzadtan, bizseregve ébredsz. Tudatodban azonban már lezártad, miután végignyálaztad az összes lehetséges verziót, melyekből vesztesen kerültél ki. 

 Éled a szokásos mindennapjaid, amikor egy hétfői napon megcsörren az Over the Horizon. Felveszed, nem is érted, miért remeg a kezed. A vonal túlsó végén ismerős hang:

„Szia! Hiányzol! Kezdjük újra!....”

- Rézy -