Letaglózott a hír, bár személyes ismeretség nélkül, mégis több okból is. Elment egy családapa, egy szerető férj, egy nagybetűs Férfi, egy bajnok. Háromszoros olimpiai-, emellett világ-és Európai bajnoki címet tudhatott magáénak a vízilabda szakterületén. Három gyermek, Ginevra, Mór és Barka édesapja.
1 hónap múlva lett volna 48 éves.
Azt írták róla, hogy „az akaraterő bajnoka”. Ő így vallott saját magáról, mint sportemberről:
"Sosem volt különösen jó labdaérzékem, sosem fociztam, kosaraztam jól, nem dobtam különlegesen nagyot a labdával, és ma már ennél is kisebbet dobok. Nem vagyok kifejezetten sem erős, sem okos, nem úszom túlságosan jól, a vízfekvésem teljesen átlagos. Mégis, ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem."
A vízilabda csapatjáték. Ismerned kell magadat és a társaid, azt, hogy a játék adta lehetőségekben mit hozhatsz ki önmagadból, s ezt maximálisan fel kell használnod a közös siker érdekében. Vezetőként tudnod illik, melyik tag milyen poszton tudja megmutatni a legerősebb oldalát, motiválnod kell csapatod tagjait, megmutatni számukra saját képességeik adta lehetőségeiket, ugyanakkor a fejlesztendő területeiket is. Mindezt úgy, hogy közben végig ember maradj. Hogy ne csüggedj, ha elvesztetek egy meccset, mert ha leeresztesz, az kihat a csapattagokra is. Hogy inkább szívd fel magad mihamarabb, adj nekik erőt, hogy újra kezdhessétek a közös munkát, amely a következő lökést adja majd meg mindannyiótok számára. Társuk légy a sikerekben és a nehezebb időkben is. Kitartással, akarattal, elszántsággal csináld, mert csak így érdemes. Egy sportembertől elvárja a nagyközönség, hogy küzdjön a végletekig. Amikor ez a kitartás eltűnik, elvész a sportszellem. Benedek Tibornál ez sosem veszett el. Sem csapattagként, sem szövetségi kapitányként. Ez volt az ő titka. Valamint az embersége, mely szinte minden róla megjelent fotón, videón, felszólalásában kitűnt.
Kemény Dénes, Benedek május 04-i visszavonulása után így emlékezett róla: „Kifogástalan viselkedésű, udvarias srác, akit minden helyzetben az iszonyatos lelkesedés és szorgalom jellemez.”
Feleségével való összetartozása, szerelme melegséget árasztott a képernyőn keresztül is. Irigykedve figyelte a kívülálló, ahogy ennek a két embernek a lelke összekapcsolódik. Pár mondatuk, összetalálkozó tekintetük is elárulta: megtaláltuk egymást, hazaértünk egymásban. Az igazi szerelem itt kezdődik, szerencsés emberek, hisz egymásra találtak.
Mindig félszeg mosolya, visszafogott, mégis határozott stílusa, gyönyörű szemei, melyből áradt a jóság, a férfi vízilabdázók körében már-már elvárt sármos megjelenése az igazi, szerethető férfit juttatta eszembe. Mégsem az irigység, inkább a szeretet csillant fel bennem, amikor megnéztem egy riportot, egy fotót vagy vízilabda meccset, melynek szereplője volt. Ismeretlenül is azt gondolom, az igazi Férfi itt kezdődik. Az igazi Ember ilyen tulajdonságokkal van felvértezve. Az igazi szerető férj, családapa ritka, de lásd, létezik.
Hogy elment, igen, valóban letaglózott. Fiatal volt még, sok öröm, munka és siker várt még rá mind szakmai, mind magánéleti szempontból. A sors azonban úgy gondolta, elvesz egy olyan embert, aki nehezen pótolható.
Pár napig még nem fogok magamhoz térni én sem, mint sokan mások, főként, akik személyesen ismerhették, szerethették. Nekik sokkalta nehezebb. Sok erőt kívánok ehhez az időszakhoz!
Őszinte részvétem a családnak.
Nyugodj békében Benedek Tibor!
2020. június 18.
- Rézy-
Utolsó kommentek