„Amikor egy férfi kilép a szobából, mindent otthagy, ami odabent marad. (...) Mikor egy nő lép ki a szobából, mindent magával cipel, ami odabent történt.”
Azt mondják az okosok, hogy a női és a férfi agy teljesen máshogy működik.
A férfiak nem tárolnak felesleges információkat, ha ők kiürítenek egy fiókot, akkor az üres marad. Nem jut eszükbe 1 hét múlva, hogy benn maradt egy zokni, amit ki kellene mosni.
Míg mi nők folyamatosan zsibogtatjuk az agyunkat. Tele van mindennel, mint a ruhásszekrényünk. Olykor nagytakarítást végzünk, és kivágjuk a kinőtt pulcsikat, persze előtte még mindenféle kifogásokat keresünk arra, miért is volna jó mégis megtartani. „Ha eddig elfért…”
Aztán itt a tény, hogy mi kombinálunk. Összehorgoljuk a pulóverünk szálait a pasink sáljával, és egy kész gombolyag kerekedik belőle. Amit, hát két anyja legyen annak, aki ki tud bogozni.
Nehezen szabadulunk a gondolatainktól, mert azok mindegyike érzelmekkel túltelített.
- Miért nem vettem meg azt a cipőt? Most olyan jól menne a csipkeruhámhoz.
- Mire gondolhatott az a pasi a metrón tegnapelőtt? Olyan furán bambult a levegőbe. (szimplán csak nézett a semmibe, mert agyonfárasztotta magát a munkahelyén)
- Nem hiszem el, hogy nem értette meg, amit magyaráztam neki a múlt héten. Pedig annyiszor megkértem már, hogy én szeretnék külföldi nyaralást.
- Tudom, hogy arra a nőre gondol, akivel a múlt héten összefutottunk a Normafán.
Csak tároljuk és tároljuk a felesleges infókat a fiókjainkban, amivel folyamatosan telítjük az agyunkat és a lelkünket. Majd egyszer csak kifakadunk, és nem értjük, miért mondják ránk „hisztis picsa”.
Mennyivel könnyebb a férfiaknak, akik könnyen lezárják a problémákat – úgy tűnik legalábbis -, hogy újaknak nyithassanak szabad helyet, amelyeket ügyesen megoldanak majd. Tiszta fejjel, nyitottan a megoldásokra, amelyekből szabadon választhatnak. Egyszerűen azt mondják: volt, nincs. Lépjünk tovább.
Egyszer szívesen cserélnék agyat a kedvesemmel. Bár ő tuti nem menne bele az üzletbe. Pedig felajánlanék mondjuk 2 hét folyamatos, őrjítő szexet. Vagy egy VIP jegyet a World Rallye Cup futamára Új-Zélandra. Vagy egy hét csendet. Azt hiszem, ez utóbbira felkapná a fejét.
Szívesen tenném félre a gondolataim fél órára is akár. Persze lehet mondani, hogy ennek azért meg vannak az előnyei. Hogyne! Folyamatosan bővítjük az agyunk kapacitását, lassan már egy új memóriakártyát kell beszereznünk, hogy elférjen a tengernyi adat.
Próbáltam már nem kombinálni. Sosem voltam ez matek zseni, no de a kombinatorika! Megbeszéltem magammal, hogy ezt most félreteszem, mert pont semmi értelme, ha túlgondolom. Úgyis van ezer más tennivalóm. Aztán a következő éjjelen megálmodtam a megoldást. Még az álmaim is összekötnek mindent mindennel. Tiszta vicc!
Persze ez így van jól. Ha nem az érzelmeink vezérelnének, akkor csak gépek lennénk, akik utasításokat hajtanak végre. És ha egyformák lennénk mi nők és ők férfiak, unalmas lenne az egész, nemde?
Én pedig végül is szeretek zsizsegni értelmes és értelmetlen dolgokon, mert ettől érzem, hogy élek. Hogy nő vagyok, és hogy van értelme a mindennapjaimnak. Így szivárványos a világom, és teszem színessé azokét is, akik benne élnek velem együtt.
Remélem legalább is, „Ugye, Édesem?” „Persze, Drágám!”
- Rézy -
Utolsó kommentek