Adrenaline, Gold, Dark Temptation, The One, Guilty. Férfi parfümillatok fantázianevei. Találóak. Azért frankón, inkább érezni szeretjük, mint elolvasni a nevét, nemde? Persze, amikor már megtaláljuk az Illatot, mely kellőképp megragadt a memóriánkban, mondjuk egy fergeteges éjszaka nyomán, akkor már mindenhol azt keressük.
Mi is fog meg bennünket egy férfiban? A tekintete? Az illata? A feneke? Esetleg a mosolya? Humor, magabiztosság, intelligencia? Ez már csak akkor derül ki, ha megszólal.
Egy meleg hétfői napon, a Fortuna közben sétáltam épp. Gondoltam, pihenőnapom lévén kiélvezem a szabadság adta lehetőséget és elsétálok a Várba. Élveztem a napsugarak simogatását, amelyet a frissen fellocsolt utcakő párája és az ódon épületek libasora tett teljessé. Fura mód csend volt, már amennyire a Budai Vár utcáin ez lehetséges.
Hirtelen ismerős illat csapta meg az orrom. Fogalmam sem volt, honnan ismerős, de az idegsejtjeim szüntelenül küldték az üzenetet „Halló! Figyu, emlékszel erre az isteni illatra?” Az volt, valóban isteni. Megkapó, bizsergető. Hogy egy édes emlék tette azzá, vagy csak a fantáziám játszott velem egy izgalmas játékot, akkor hirtelen nem tudtam, de nem is érdekelt igazán. Csupán azon kaptam magam, hogy mint a vadászkutya, elhomályosult tekintettel elkezdtem keresni az aroma forrását. Jobbra fordulva már az Országház utca járdáját koptattam, de közel s távol egy pasit sem láttam. Oh, igen, ha nem említettem volna: az orrom egy férfi parfüm illatát követte.
Közben próbáltam előkotorni a nagy zagyvaságban, honnan is a de ja vu érzésem. Abban biztos voltam, hogy egy kellemes emlékhez kötődik. A péntek esti álarcos buliban egy hónapja? A Vígszínházban két héttel ezelőtt? A Margitszigeten a Víztoronynál? …. Igen, Ő az! Jobbra fordítottam a fejem, és megláttam az alakját a sarkon befordulva, már a mozgásáról megismertem. A szívem majdnem kirobbant a mellkasomból. A gondolatok csak úgy tódultak, egy pillanat alatt előttem volt az a szép délután.
Napra pontosan 2 hónapja történt. Aznap az ebéd utáni futástól elfáradva levezetésképp a torony mellett sétáltam el, amikor füttyentés hangja zavarta meg a nyugtató madárcsicsergést. Az ehhez hasonló pasi-reakciókra nem szoktam reagálni. Valahogy nem tartom odafigyelésre méltónak, ha egy pasi - igen, nem Férfi - szóval egy pasi így fejezi ki tetszését. Egy ilyen reakció számomra őt minősíti. Engem pedig akkor, ha erre reagálok. Nem, nem vagyok kényes. Csak Nő.
Abban a pillanatban valamilyen megérzés mégis arra késztetett, hogy a hang irányába fordítsam a fejem. Nem is az intuíció volt az igazi indok, inkább egy csábító férfi illat. Olyan, amit nehezen felejtesz el, amely beissza magát a sejtjeidbe. Három fickó beszélgetett, miközben ketten kaján vigyorral mustráltak. Feltételeztem, hogy közülük füttyenthetett az egyik delikvens. A harmadik félszegen felnézett, amikor odafordultam. Tekintetünk összeért egy pillanatra. Valami olyasmi rezgést éreztem a bőröm alatt, mint amikor egy zárlatos hajszárító megráz picit, amikor óvatlanul hozzáérsz. Az érzés a nedves talajhoz ragasztotta a cipőm talpát. Akaratlanul is fújtam az idegen felé egy finom mosolyt, amit ő elhalászott a tekintetével. Gondoltam, ennyi volt a villámflört, felemeltem letapasztott lábam, és indultam tovább.
Kicsivel később a kedvenc büfém bejáratánál tartottam épp, amikor ismét megtaszította agyamat az Illat. Egy szexi férfi orgánum burkába csomagolt kérdés társult hozzá, amely a hátam mögül érkezett.
- Meghívhatom egy kávéra, hölgyem? – szólt a felkérés.
Megfordultam, és amit láttam: mélybarna, mosolygós szemek, félszeg, mégis megkapó tekintet. Nem magabiztosságot láttam benne, inkább a visszautasítástól tartó félelmet. Aranyos volt. Csak ezután tágult ki a látóköröm az arcra, majd a testre. Borosta: piros pont. Sötétbarna, kissé őszülő haj, frissen nyírt rövid frizura, ez látszott halántéka mellett az arcbőre pirosságán. Az az igazi férfias, szögletes áll, izgatóan kidudorodó ádámcsutka. Tudom, ez a legtöbb férfinek anatómiai sajátossága, mégis élvezetes volt ránéznem. Izmos karja pont annyira volt feltűnő a fekete, könyékig felhúzott hosszú ujjú póló alatt, amennyire ez ízléses számomra. Nem láttam a fenekét a koptatott farmerében… még…, de biztos voltam benne, hogy ehhez a testalkathoz csak egy szexi fenék dukál. A ruhája többi eleme már lényegtelen volt, anélkül is tökéletesnek éreztem az összhangot.
- Üdv, épp egy tejeskávén járt az eszem, társasággal még kellemesebb lesz elfogyasztani, azt hiszem. Köszönöm, elfogadom! – válaszoltam pironkodva, de magabiztosan.
Tudom, egy „Köszönöm, igen”-nel elintézhettem volna a reakciómat, de nem a szűkszavúságomról vagyok híres.
A Tripla csokis, habos latte-m és az ő eszpresszója mellett olyan kellemesen elbeszélgettünk, amiben már rég volt részem, és ami már nagyon hiányzott magányos lelkemnek. Feldobtam többféle témát – igen, teszteltem, mert érdekelt a fickó, és igen, mert rafinált vagyok -, de nem tudtam megfogni egyikkel sem. Láthatóan élvezettel hallgatta a csicsergésem, én pedig rátapadtam a szavaira. Könnyen észrevehetően évődtünk is egymással, s majd három óra alatt eljutottunk az időjárástól a „ki hogyan szereti az ágyban” témáig anélkül, hogy mindezt tolakodónak éreztem volna.
A nap sugarai kezdtek jól nevelten visszavonulni, így ránéztem az órámra. Eszembe jutott, hogy hétkor még randim van aznap Krisztával, a főiskolai barátnőmmel. Egy szuper csajos estét terveztünk, ezt nem hagyhattam ki egy ez idáig ismeretlen férfi miatt. Így megköszöntem a kávét és a beszélgetést, majd felálltam az asztaltól.
- Kellemessé tetted a délutánom, köszönöm! Láthatlak még valamikor? – tette fel azt a kérdést, amelyre már az illatfelhő első beszippantásakor vártam.
Közben a széktámláról a vállamra emelte jogging felsőm, és finoman végigsimította a karom. Éreztem, ahogy érintésétől égnek merednek a szőrszálak a karomon. Már megint a zárlatos hajszárító-effektus.
- Valamikor még biztos összefutunk. Hiszek a véletlenekben, ez is egy izgalmas fordulata volt a sorsnak.
Akkor még nem tudtam, hogy 2 hét múlva egy csodás reggelen mellette fogok ébredni. A saját ágyamban.
- Rézy -
Utolsó kommentek